Alsószenterzsébet

Weboldal

Alsószenterzsébet, Zala egyik legkisebb települése a megye délnyugati csücskében, az erdőkkel övezett szlovén-magyar határ közelében helyezkedik el.

Alsószenterzsébet nevét 1334-ben említi először a történetírás, \\\"possessio Schentelsebet\\\"-ként. Neve többszöri átalakulás után 18. századra \\\"Belső-Szent-Eőrsébeth\\\"-re változott. A község neve egykori temploma védőszentjének emlékét őrzi. 1334-ben Csesztreggel és Hétkutassal (Kerkakutas) együtt, mint István fia Miklós mester ősi és adományos birtokaiként említik. Később a környékbeli települések zöméhez hasonlóan a Bánffyak birtokába jutott, és maradt. 1524-ben Bánffy Jánosnak ezen a birtokán 13 jobbágy és 4 zsellér élt. Amikor a reformáció a Bánffyak birtokain elterjedt, az itt élők többsége a protestáns vallást gyakorolta. A nagy alsólendvai família leányági kihalása után Nádasdy Ferenc szerzi meg a birtokokat, így az alsószenterzsébetit is, 1644-ben. A Wesselényi-féle összeesküvésben játszott szerepe miatt fő és jószágvesztésre ítélt Nádasdytól a kincstárhoz került a terület. Végül jelentős összeg lefizetése után 1690-ben került az Eszterházy család javai közé, akik a kis községet 1945-ig.

A 16-17. században végig lakott hely volt, bár lakossága az adóösszeírások szerint erősen ingadozott. Többször Márokföldével írták össze. A török időkben lecsökkent lakosságot a hercegi telepítési program tudatosan növelte. A 18-19. században a falu lakossága magyar anyanyelvű, zömében református vallású, iskolája és temploma nem volt. 1715-ben már 10 család lakik itt. 1750-ben három vargát, négy kovácsot és két szabót, nem sokkal később már öt vargát, hat kovácsot, hét molnárt és két kocsmárost írtak össze. 1801-ben a Kerkán kétköves parasztmalmot említenek. 1828-ban 22 házból állott, lélekszáma 192 volt. Az I. világháború után a jugoszláv-magyar határ mellé került. A mezőgazdasági terményeinek korábbi felvevő piacai így nagyrészt megszűntek, így megindult a falu elnéptelenedése, amely a II. világháború után drasztikusan fokozódott.

A falu 1871-ig a lövői, majd az alsólendvai, 1941-től a lenti járáshoz, 1950-ig a csesztregi körjegyzőséghez tartozó kisközség, majd közös tanácsú társközség. Manapság ismét a csesztregi körjegyzőség intézi a falu ügyeit további öt faluval együtt.

A falu 1951-ben kapott áramot, 1953-ban telefont, 1954 óta jár autóbusz a településre. Iskolája 1959-ben épült, azonban 1962-től csak alsó tagozat működik. Mára a lakosságszám nagyban lecsökkent, nagyban elöregedett.

Alsószenterzsébet lakóinak többsége a kezdetektől fogva mezőgazdaságból él. A 14-17. században a földet kétnyomásban művelték, főleg rozsot, búzát termeltek, melyet Grazban, Sopronban illetve a stájerországi Radkersburg adtak el. Hajdinát, kölest, zabot kendert és lent csak saját szükségletre termeltek.

Ma is több család foglalkozik növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, de kisebb mértékben, mint pár száz évvel ezelőtt. A legnagyobb termelés a falu határában található egy 12 hektáros almáskertben folyik, amelyet a holland kormány támogatásával, valamint a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány közreműködésével hoztak létre.